Varázslók

Köszöntelek a csodák birodalmában

Itt megtörténhet bármi

A mai viszontagságos időkben nem könnyű az élet. Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy pár pillanatra mosolyt varázsoljak az arcodra. Ha igazi varázslók vagyunk, akkor menni fog, de rád is szükség van a sikerhez! Gyere, vágjunk bele!

Kezdjünk egyből egy szenzációval!

Világraszóló siker! A Debreceni Ady Endre Gimnázium tanárai megtalálták!

Most hívnám fel a gyengébb idegzetűek figyelmét arra, hogy itt álljanak meg, ne folytassák, mivel egy igen komoly műelemzés következik, kell hozzá lelkierő! smile

A nagy felfedezés, avagy egy kirándulás utóélete

Egy történet arról, hogy apróságok is alapjaiban változtathatják meg a világot

Történetünk a 2010-es évek elejére nyúlik vissza. Ekkor történt, hogy a Debreceni Ady Endre Gimnázium tanárai Budapestre indultak egy tantestületi kirándulásra. Induláskor még nem sejtették, hogy ez az út egyenesen a világhír felé vezet!
Pedig pontosan ez történt.

Ugyanis a kirándulás egyik állomása egy titokzatos barlang volt, ahová lánglelkű tanáraink gondolkodás nélkül követték hős vezetőjüket, Rózsavölgyi Gábort. A barlang kísértetjárta hely hírében állt, de mit nekik kísértet, ha az Adyban tanítanak? Démonokkal akár naponta találkozhatnak, el se kell hozzá utazniuk. 🙂

Szóval nekivágtak a tanárok, csakhogy a helyi barlangász eltévedt, így keveredtek egy mindaddig felfedezetlen járatba. Természetesen nem rettentek, de azért beleittak a magukkal hozott palackba, kizárólag a biztonság kedvéért.

Ekkor történt, hogy a barlang falára esett pillantásuk és leesett az álluk, mert a fent látható csodálatos barlangrajz nézett vissza rájuk. Régmúlt korok dicső emléke, letűnt lelkek üzenete.

A felfedezéssel beírták magukat az emberiség történetébe, mivel kiderült, hogy ezt a képet a máig keresett Hiányzó Láncszem készítette, amit azóta Homo Adycus néven emleget a tudóstársadalom.

Maga a kép a hitről, az akaratról és az elszántságról szól. A fekete-fehér rész a kihívásokra, magányra, küzdelemre és veszélyekre figyelmeztet. A Kárpát-medencét ekkoriban még főleg víz borította, így az élelmet leginkább a kivájt fatörzs csónakok segítségével tudták megszerezni. Csakhogy minden ilyen akció számtalan veszélyt rejtett, nem volt ritka, hogy sohasem tért vissza egy egy útnak induló csónak. A rajz készítője a helyzet komorságát akarta kiemelni a feketével, de a mosolygó napocskával és a kép bal alsó sarkában megbújó színes virággal azt üzeni az utókornak, hogy SOHA NE ADD FEL! Mindig van remény! A virág ott búvik a lelkedben, hagyd szárba szökkenni és mindig bízz abban, hogy van jövőnk! Gondolj erre a virágra és a mosolygó napocskára! Adjon erőt Neked a sok-sok évezreddel ezelőtt élő ember hite, aki nem tudott semmit a világról, egyedül azt tudta, hogy mennie kell előre, csinálnia kell a dolgát és a jövő szebb lesz! Tedd ezt Te is és tényleg szebb lesz…

Ad astra per asperas

Tövises az út a csillagokig